Kritikus front a sivatag peremén: ezért fontos az egész térség számára a szaúdi–húszi háború
Szeptember 10-én a húszi terroristák elfoglalták a jemeni al-Mokha kikötőjét, valamint több szigetet a Vörös-tengeren fekvő Báb el-Mandeb-szorosban, és ezzel szinte teljes ellenőrzést szereztek a világ egyik legfontosabb tengeri útvonala felett.
Alig egy hónappal később a nemzetközileg elismert jemeni kormány és szaúdi támogatói „stratégiai” ellentámadást indítottak. Közlésük szerint céljuk a főváros, Szanaa felszabadítása a húszik uralma alól, és a több mint egy évtizede tartó felkelésük felszámolása.
Bár ez a hadszíntér több ezer kilométerre fekszik a Közel-Kelet politikai, gazdasági és demográfiai központjaitól, az ott zajló eseményeket érdemes szorosan figyelemmel kísérni. A jemeni konfliktus ugyanis másodlagos frontja annak a nagyobb regionális küzdelemnek, amelyben az Egyesült Államok, Izrael és Szaúd-Arábia áll szemben Iránnal és szövetségeseivel.
A harcok kimenetele befolyásolhatja Szaúd-Arábia jövőjét, különösen a regionális szövetségi rendszerben elfoglalt helyét és az Izraellel való esetleges normalizációt. Hatással lehet az Egyesült Államok és Irán közötti erőviszonyokra is, a globális energiaellátásban és a világgazdaságban okozott zavarokon keresztül pedig akár európai országok belpolitikájára is.
A szaúdi kudarcok megtépázták a királyság tekintélyét
A konfliktus legutóbbi fordulója, különösen az, ahogyan a húszik áttörték a Szaúd-Arábia által támogatott erők védelmi vonalait, komoly csorbát ejtett a muszlim világban vezető szerepre törekvő szaúdi királyság tekintélyén. Az események rávilágítottak a szaúdi katonai erő gyengeségeire és Rijád diplomáciai befolyásának korlátaira is.
Miután néhány hónappal ezelőtt összeomlott az évek óta fennálló tűzszünet, az első jelentések még arról szóltak, hogy több összecsapásban a szaúdi támogatású csapatok kerültek fölénybe.
Szeptember elején azonban a húszik nagyszabású offenzívát indítottak, áttörték a Vörös-tenger partvidékén kiépített védelmi vonalakat, és sokakban felmerült a kérdés: mi történt a korszerű fegyverzettel és látszólag szinte korlátlan pénzügyi háttérrel rendelkező, Szaúd-Arábia által támogatott erőkkel?
A katonai vezetésben tapasztalható „szokásos” korrupció mellett több szakértő arra is rámutatott, hogy a szaúdi támogatású erők – különböző milíciák és katonai alakulatok laza szövetsége egy szaúdi tábornok vezetése alatt – még mindig nem rendezték soraikat a közelmúlt jelentős diplomáciai átrendeződése után.
Korábban az Egyesült Arab Emírségek által finanszírozott és hozzá hű erők alkották a húsziellenes koalíció egyik legfontosabb elemét. Szaúd-Arábia azonban néhány hónappal ezelőtt teljesen kiszorította az Emírségeket a jemeni hadszíntérről, abban a reményben, hogy az irányítás központosítása hatékonyabbá teszi a katonai koalíció működését.
Ez a remény gyorsan szertefoszlott. A húszi csapatok végigsöpörtek a partvidéken, elfoglalták al-Mokhát, majd – talán még ennél is meglepőbb módon – Perim, más néven Mayyun szigetét, valamint több kisebb szigetet, amelyek stratégiai helyzetük révén ellenőrzést biztosítanak a szoroson áthaladó hajóforgalom felett.
NEW: The Houthis captured the key supply route between Taiz and Aden cities on October 4, which is part of the Houthi campaign to seize Taiz City. Other Key Takeaways: The Yemeni government announced an offensive operation across all fronts against the Houthis, but ISW-CTP has not yet observed any offensive action.
— Institute for the Study of War (@TheStudyofWar) October 4, 2026
A húszik emellett ballisztikus rakétákkal és drónokkal támadtak szaúdi lakott területeket és katonai bázisokat, sőt a királyság számára létfontosságú olajipari létesítményeket is.
A kudarc egyik legmeglepőbb és legkínosabb eleme a szaúdi légierő teljesítménye volt. Az elmúlt években ugyanis éppen a légierő jelentette a húszi csapatokkal szembeni fellépés legfontosabb katonai eszközét.
Aimen Dean szaúdi–brit terrorizmusszakértő, az al-Kaida egykori tagja, aki később az MI6 kettős ügynöke lett, elmondta, hogy kezdetben a szaúdi gépek „folyamatosan támadták a húszik állásait”.
Dean a Conflicted podcast egyik közelmúltbeli adásában kifejtette: ez aggodalmat keltett a húszik iráni támogatóiban. Teherán ugyanis igyekszik fenntartani a Hormuzi-szoros feletti nyomásgyakorlási képességét, és ezzel azt a lehetőséget, hogy kárt okozzon a világgazdaságnak – ez az iráni rezsim egyik utolsó komoly ütőkártyája az Egyesült Államokkal folytatott küzdelemben.
Szaúd-Arábia eközben alternatív exportútvonalakat keresett. Ezek közül a legfontosabb a kelet–nyugati olajvezeték, amely a vörös-tengeri Janbú kikötőjében ér véget.
Teherán számára világossá vált, hogy „Rijád könnyedén exportálhatná az olajat a Vörös-tengeren keresztül, tovább csökkentve ezzel Irán Hormuzi-szoros feletti nyomásgyakorlási lehetőségét, amely az előző hónapban az amerikai blokád miatt már így is meggyengült”.
Ezután azonban a szaúdi légierő csaknem két teljes napra leállította a húszik bombázását.
Dean szerint ez egy iráni „stratégiai léptékű diplomáciai megtévesztés” eredménye volt.
„Egymás után küldték az üzeneteket a szaúdiaknak: »Álljatok meg, álljatok meg, mi megoldjuk nektek ezt a problémát«” – mondta.
Dean szerint a királyság diplomáciai vezetése valódi ajánlatnak hitte az iráni kezdeményezést, ezért a légicsapások felfüggesztését szorgalmazta. A húszik könyörtelenül kihasználták ezt a döntő jelentőségű szünetet.
A szaúdi hadsereg kínos teljesítményére Irán mellett Izraelben is felfigyeltek. Többen arra sürgették az izraeli kormányt, hogy használja ki a lehetőséget, és ajánljon segítséget Rijádnak az Izraellel folytatott normalizációs tárgyalások újraindításáért cserébe.
Bár szaúdi források eddig elutasították, hogy katonai támogatásért cserébe engedményeket tegyenek, a helyzet további romlása idővel enyhítheti ezt az álláspontot.
A királyság számára különösen kellemetlen, hogy nemrég kölcsönös védelmi megállapodást kötött Törökországgal és Pakisztánnal, most mégis úgy tűnik, hogy saját magát is nehezen képes megvédeni – nemhogy szövetségeseit.
A húszik valóban csak Irán bábjai?
A konfliktus legfontosabb külső szereplője az iráni rezsim.
A húszikra általában Irán szövetségeseként, illetve közvetett katonai eszközeként tekintenek. Teherán rajtuk keresztül egy második stratégiai tengeri átjáró felett is befolyást szerezhet a Közel-Keleten, ezért komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy a húszik folytassák a harcot.
Irán kihasználhatja ezt a helyzetet a hajóforgalom leállításával – vagy akár pusztán annak fenyegetésével. A Báb el-Mandeb lezárása ráadásul még inkább függővé teszi Szaúd-Arábiát a kelet–nyugati olajvezetéktől, amelyet nemrég helyeztek ismét üzembe, miután iráni támogatású iraki csoportok megrongálták.
Teherán rendszeresen próbál nyomást gyakorolni az Egyesült Államokra a globális energiaárak emelkedésének veszélyével, valamint a szaúdi energetikai és polgári infrastruktúra elleni támadásokkal. A stratégia célja, hogy Washington szövetségeseinek okozott károk révén azok maguk gyakoroljanak nyomást a Fehér Házra a háború befejezése érdekében.
Emellett minden egyes nap, amikor az Egyesült Államok nem nyújt katonai támogatást állítólagos legfontosabb térségbeli szövetségesének – még ha csak a félidős választások előtti eszkalációtól való félelem miatt is –, tovább gyengíti Washington regionális tekintélyét.
Mindezek ellenére, és annak dacára, hogy egyes jelentések szerint az iráni Forradalmi Gárda tagjai a helyszínen segítették a húszik offenzíváját, több szakértő hangsúlyozza: a húszik a Hezbollahhal ellentétben nem tekinthetők teljes mértékben Irán irányítása alatt álló erőnek.
Saját érdekeiket is követik, ami azt jelenti, hogy elméletileg rávehetők – vagy rákényszeríthetők – egy külön tűzszünet megkötésére.
Ryan Bohl, a RANE kockázatelemző vállalat vezető elemzője a katari New Arabnak nyilatkozva úgy vélte, hogy a húszik offenzívája „addig folytatódik, amíg katonai lehetőséget látnak az előrenyomulásra”.
„Egy végleges megállapodás keretében később bármikor területeket adhatnak fel, hiszen vannak arra utaló jelek, hogy talán csak Jemen zajdita lakosságú területeinek ellenőrzésében érdekeltek” – tette hozzá.
Zineb Riboua, a Hudson Institute kutatója a Will Chamberlain Podcastban arra hívta fel a figyelmet, hogy Iránnak nem sikerült jelentősen megemelnie az olajárakat, mielőtt a szaúdiak helyreállították volna a vezetéket.
A kutató szerint „a húszik magatartása már most arra utal, hogy egyre kevésbé akarnak kizárólag Iránra támaszkodni. Kiterjesztették kapcsolataikat az Ádeni-öböl térségében, többek között együttműködnek a szomáliai al-Shabaab terrorszervezettel fegyvercsempészetben, kiképzésben és dróntechnológiában.”
From @PresidentRashad With God’s blessing, Operation “Dawn of Yemen” has begun to restore state institutions, liberate the capital, Sana’a, and end the coup by the Houthi terrorist militia. With God’s help, the will of our people, the courage of our armed forces and all military formations, and the support of our brothers and friends, Yemen will move toward a new dawn of freedom, peace and stability.
— Basha باشا (@BashaReport) October 5, 2026
A húszik utolsó nagy dobása?
A húszik saját kommunikációja is arra utalhat, hogy nyitva akarják hagyni a tárgyalásos rendezés lehetőségét. Hivatalos közleményeikben azt hangsúlyozták, hogy offenzívájuk elsősorban Szaúd-Arábia ellen irányul, nem pedig vallási és ideológiai ellenségeik, az Egyesült Államok vagy akár Izrael ellen.
Ez lehetőséget biztosít számukra arra, hogy tárgyalásos úton zárják le a konfliktus jelenlegi szakaszát.
Látványos sikereik ellenére azonban a mostani, amúgy is rendkívül feszült helyzetben indított offenzíva komoly kockázatokat hordoz. A tét további emelése gyorsan „mindent vagy semmit” játszmává változtathatja a háborút a húszik számára.
Ezt jól mutatta a muszlim világban kiváltott felháborodás is, miután szeptember 16-án állítólag dróntámadás érte Mekka szent városának térségét.
„Nem engedhetik meg maguknak, hogy úgy tekintsenek rájuk, mint akik fenyegetik az iszlám két legszentebb helyét, Mekkát és Medinát. A szent város elleni támadás vagy akár annak kísérlete a Szaúd-Arábia és a húszik közötti konfliktust az egész muszlim világ ügyévé változtathatja” – írta Yoni Ben Menachem Közel-Kelet-szakértő az Epochban.
„A húszik igyekeznek úgy bemutatni magukat, mint az Izrael, az Egyesült Államok és szövetségeseik elleni szélesebb regionális küzdelem részét” – írta.
Ez a narratíva az elmúlt hónapokban jelentős számú új harcos toborzását tette lehetővé számukra, miközben igazolást is biztosított arra, hogy miért avatkoznak be más hadszíntereken, például Izrael vagy Irak ellen.
Másfelől az Egyesült Államoknak állítólag adott biztosítékuk, miszerint kizárólag szaúdi hajókat támadnak, „lehetőséget adhat ellenfeleiknek arra, hogy megkérdőjelezzék a húszik állítását, miszerint mindenekelőtt az Izraellel szembeni ellenállás nevében cselekszenek” – tette hozzá Ben Menachem.
Riboua szerint „a húszik körül minden megváltozott. Irán gyengébb, pénzügyi helyzete nagyobb nyomás alatt áll, katonai intézményei károkat szenvedtek, a húszikat ellátó hálózatokat pedig sokkal szigorúbban figyelik. Teherán mozgástere más hadszíntereken is egyre szűkül.”
Most, hogy a szaúdi–jemeni ellentámadást több tucat légicsapás és a pakisztáni hadsereg támogatása is kíséri, Rijád láthatóan eltökélt abban, hogy kihasználja a lehetőséget, és egyszer s mindenkorra véget vessen a húszi felkelésnek.
„2015 óta a húszik mindig számíthattak arra, hogy ellenfeleik hamarabb belefáradnak a háborúba, mint az őket támogató rendszer. Ez a számítás azonban azon alapult, hogy Irán képes folyamatosan pótolni a fegyvereket, megvédeni szövetséges milíciáit, és egyszerre több hadszínteret is fenntartani. Most először a húszik már nem indulhatnak ki ebből” – összegezte Riboua.
