ELEMZÉS Bármi történjék is ezután, az izraeli demokrácia már győzött

Jichák Hercog államfő vasárnap Gadi Eisenkotot jelölte ki Izrael következő kormányának megalakítására.

Eisenkotnak most néhány hete van arra, hogy tárgyaljon a különböző pártokkal, és megpróbáljon koalíciót összeállítani. Ez idő alatt várhatóan tucatjával jelennek meg technikai és politikai elemzések Izrael választási rendszeréről, arról, hogy Eisenkot képes-e stabil kormányt alakítani, és mit jelentenek az eredmények az ország jövőjére nézve.

Ám azon túl, hogy Eisenkot sikerrel jár-e, már önmagában örömteli és ünneplésre méltó az a tény, hogy Izraelben ilyen magas részvétellel zajlott le a választás, és a demokratikus folyamat három év háború és politikai megosztottság ellenére is halad előre.

Az izraeliek közel 78%-a járult az urnákhoz, ami figyelemre méltó arány. A 2023. október 7. óta tartott első választáson megmutatták, hogy továbbra is mélyen szívükön viselik országuk sorsát és jövőjét. Ez már önmagában is ünneplésre méltó.

„Az izraelieknek fontos, hogy Izrael erős, egészséges demokrácia legyen, és mélyen szívükön viselik ennek az országnak a jövőjét – mondta Gil Hoffman, az i24NEWS politikai elemzője az ALL ISRAEL NEWS-nak. – Vannak amerikai városok, ahol levélben is lehet szavazni, mégis feleakkora a részvétel, mint amekkorát mi itt egyetlen nap alatt elértünk. És nálunk ez minden társadalmi csoportra kiterjedt. Minden csoportban magas volt a részvétel.”

Hoffman, aki a „The Blood Libel Machine” („A vérvádgépezet”) című könyv szerzője is, elmondta, hogy bár az ultraortodox pártok mandátumokat veszítettek, több szavazatot kaptak, mint az előző választáson. Ugyanez igaz a Likudra is, amely szintén kevesebb mandátumot szerzett annak ellenére, hogy több szavazatot kapott.

„Ez Izrael jövője mellett leadott bizalmi szavazat volt – tette hozzá Hoffman. – Arról beszélnek, hogy az emberek elhagyják az országot, az agyelszívásról meg egyebekről. Nézzék, még azok is fontosnak tartották, hogy eljöjjenek szavazni, akik nem itt élnek.”

Mintegy 67 000 külföldön élő izraeli, köztük az ismert színésznő, Gal Gadot is fontosnak tartotta, hogy visszatérjen Izraelbe, leadja szavazatát, és beleszóljon a zsidó állam jövőjébe. Izraeli tartózkodása során Gadot elmondta, reméli, hogy egyszer visszaköltözik az országba.

Ráadásul, bár a részvétel országszerte általában magasabb volt, különösen a Változás Tömbjéhez tartozó pártok szavazói körében volt erős a jelenlegi kormány támogatóival összevetve. A politikai paletta konzervatív és még inkább jobboldali választói alacsonyabb arányban mentek el szavazni, mint a változást akarók. Ez arra utal, hogy sok izraeli megértette, szavazatával befolyásolhatja az eredményt.

Az arab választók is nagyobb arányban vettek részt, mint a korábbi választásokon. Dr. Dan Diker, a Jeruzsálemi Biztonsági és Külügyi Központ elnöke szerint ez azt jelzi, hogy egyre többen értik meg, politikai részvétellel többet érhetnek el, mint ha a partvonalon maradnak.

„Az izraeli arab közösség integrációt akar, nem elkülönülést – mondta Diker az ALL ISRAEL NEWS-nak. – Ez kedvez a demokráciának… Számukra az egyik legfontosabb kérdés az arab közösségben tapasztalható bűnözés volt, és annak követelése, hogy sokkal határozottabban lépjenek fel ellene.”

Az elmúlt héten Hercog valamennyi olyan frakcióval konzultált, amely mandátumot szerzett a 120 tagú Kneszetben. Összesen 67 kneszeti képviselő javasolta az államfőnek, hogy Eisenkotot bízza meg a következő kormány megalakításával, míg Benjamin Netanjahu miniszterelnököt 46-an ajánlották. Egy frakció, a hét képviselővel rendelkező Egyesült Tóra Judaizmus úgy döntött, hogy senkit sem javasol.

A 67 ajánlás azonban nem feltétlenül jelent kormányképes többséget. Közülük 19 az arab vezetésű pártoktól érkezett, miközben Eisenkot több lehetséges koalíciós partnere is kizárta, hogy egy kormányban üljön ezekkel a pártokkal. Eisenkot előtt tehát továbbra is nehéz feladat áll, ha olyan koalíciót akar összeállítani, amely legalább 61 kneszeti képviselő támogatását élvezi.

Amikor Hercog vasárnap hivatalosan megbízza Eisenkotot a kormányalakítással, 28 nap áll majd a rendelkezésére. A határidő további 14 nappal meghosszabbítható, ha az államfő ezt engedélyezi.

A pártok már most közeledni kezdtek egymáshoz, hogy lehetővé tegyék a változást.

Avigdor Liberman, a Yisrael Beitenu vezetője például bejelentette, hogy felülvizsgálja egyik választási ígéretét, és fontolóra veszi annak lehetőségét, hogy koalícióra lépjen az ultraortodox pártokkal. Egy ilyen lépés megkönnyíthetné Eisenkot számára a kormányalakítást.

Természetesen a koalíciós tárgyalásokon mutatott kompromisszumkészség nem garantálja, hogy Eisenkotnak sikerül kormányt alakítania, még kevésbé azt, hogy a koalíció hivatalba lépése után stabil marad.

A pártok közötti különbségek valósak, és Izrael legvitatottabb kérdései közül több – az ultraortodoxok katonai szolgálatának jövőjétől a nemzetbiztonságig és a gazdaságig – nem tűnik el pusztán attól, hogy véget ért a választás.

Egyelőre azonban van okunk bizakodni.

Három év háború, politikai megosztottság és az ország jövőjét övező bizonytalanság után az izraeliek rendkívül nagy számban mentek el szavazni, hogy hallassák a hangjukat. Megmutatták, hogy továbbra is hisznek abban, számít a szavazatuk, és szerepük van annak az országnak az alakításában, amelyben élni szeretnének.

Bármi történjék is a következő hetekben, ez az izraeli demokrácia olyan győzelme, amelyet érdemes megünnepelni.