Háttérmagyarázat Az izraeli választások nem hoztak győztest, annál több vesztest – és alig látszik kiút a politikai patthelyzetből

Az október 27-i izraeli parlamenti választások nem hoztak egyértelmű győztest, annál több vesztest eredményeztek, és egyelőre nem látszik, hogyan alakulhatna meg egy parlamenti többséggel rendelkező kormány.

A jelenlegi ellenzék, az úgynevezett „Változás Blokkja” 48 mandátumot szerzett. Legnagyobb pártja, a Gadi Eisenkot vezette Jasar 21 képviselői helyhez jutott, míg a Likud 27 mandátumot nyert.

Az arab pártok jelentősen megerősödtek: a Közös Lista 11 mandátumával a negyedik legtöbb képviselői helyet szerezte meg, a Ra'am pedig nyolc mandátumhoz jutott.

Benjamin Netanjahu miniszterelnök politikai blokkja 53 mandátumot szerzett, ami 11-gyel kevesebb, mint amennyivel az előző kormánykoalíció rendelkezett.

A pártok választások előtt tett ígéretei kevés mozgásteret hagynak a tárgyalásokhoz, miközben a további feltételek még inkább megnehezítik a kormányalakítás amúgy is bizonytalan lehetőségeit.

Bár az izraeli politikában korábban is előfordult, hogy pártok látványosan eltértek kampányígéreteiktől, jelenleg egyik politikai blokk sincs közel a parlamenti többséghez szükséges 61 mandátumhoz.

Ezért egyre valószínűbbnek tűnik, hogy ismét választásokat kell tartani.

Az alábbiakban áttekintjük a koalíciós tárgyalások lehetséges forgatókönyveit, figyelembe véve, hogy Izrael továbbra is háborúban áll a Hamásszal Gázában és a Hezbollahhal Libanonban, miközben fokozott készültségben várja az Iránnal való harcok esetleges újabb fellángolását.

Egyszerű parlamenti többség: pártváltásokkal vagy az arab pártok bevonásával

A 61 mandátumos többség megszerzésének legegyszerűbb módja az lenne, ha valamelyik politikai oldalnak sikerülne átcsábítania egy pártot a másik táborból.

Csakhogy mindkét oldal pártjai következetesen kizárták ezt a lehetőséget.

Az ellenzék Netanjahut és kormányát tartja felelősnek azokért a körülményekért, amelyek megelőzték a Hamász 2023. október 7-i támadását.

Emellett azzal érvelnek, hogy a kormány által javasolt igazságügyi reform meggyengítené az igazságszolgáltatási rendszert.

Avigdor Lieberman, a Jiszráel Beitenu vezetője a koalíciós tárgyalások egyik kulcsszereplőjévé vált.

Lieberman kijelentette, hogy az egyetlen észszerű megoldás egy olyan cionista koalíció lenne, amelyben a Likud is részt vesz, de Netanjahu nélkül.

A Likud számára azonban ez elfogadhatatlan feltétel.

Az ellenzéki blokk pártjai azt is kizárták, hogy az ultraortodox pártokkal közösen alakítsanak kormányt.

Álláspontjuk egyik központi eleme az általános katonai szolgálati kötelezettség bevezetése, valamint a katonai szolgálatot elkerülőkkel szembeni szankciók alkalmazása.

Az ellenzék egyes szereplői bírálták a júdeai és szamáriai zsidó telepek bővítését is, amelyet Becalel Szmotrics Vallásos Cionizmus–Zehut pártja egyik legfontosabb eredményének tekint.

Netanjahunak mindössze nyolc további mandátumra lenne szüksége a parlamenti többséghez, így egy ellenzéki párt átállása elegendő lehetne a kormányalakításhoz.

A reálisan szóba jöhető partnerek Lieberman vagy Naftali Bennett lennének, csakhogy mindkettőjük pártja hét-hét mandátummal rendelkezik.

A mandátumokkal kapcsolatos nehézségeken túl az is akadályt jelent, hogy egyes ellenzéki vezetők, például Jair Lapid és Jair Golan, várhatóan semmilyen körülmények között nem lépnének koalícióra Netanjahuval.

A választások legnagyobb meglepetését az arab pártok eredménye jelentette.

Összesen 19 mandátumukkal akár a mérleg nyelvévé is válhatnának, ha valamelyik politikai oldalhoz csatlakoznának.

A Közös Lista azonban nyíltan anticionista képviselőket is magában foglal, vezetői pedig ideológiai okokból ellenzik az izraeli kormányban való részvételt.

A Ra'am egyszer már történelmet írt, amikor 2020-ban csatlakozott a Bennett–Lapid-kormányhoz.

Jelenlegi nyolc mandátuma azonban önmagában nem lenne elegendő ahhoz, hogy Eisenkot elérje a 61 képviselői helyet.

Manszúr Abbász, a Ra'am vezetője igyekezett pártját pragmatikus politikai partnerként elfogadtatni.

Ugyanakkor az, hogy vonakodik terrorszervezetnek nevezni a Hamászt, komoly bírálatokat váltott ki, és valószínűtlenné teszi, hogy Netanjahu politikai táborának koalíciós partnere legyen.

Kisebbségi kormány: lehetséges, de rendkívül ingatag megoldás

A legtöbb parlamentáris rendszer lehetővé teszi kisebbségi kormány megalakítását.

Izraelben ez olyan kormánykoalíciót jelentene, amelynek kevesebb mint 61 mandátuma van a Kneszetben.

Mivel nem rendelkezik saját parlamenti többséggel, egy ilyen kabinetnek minden szavazásnál más pártok támogatására kellene támaszkodnia, ami eleve instabillá tenné működését.

A választások előtt felmerült annak lehetősége, hogy Eisenkot a Ra'am támogatásával kisebbségi kormányt alakítson.

A választások utáni patthelyzet azonban arra késztette a Változás Blokkját, hogy más lehetőségeket is mérlegeljen.

Ezek között szerepel egy olyan kisebbségi kormány létrehozása, amelyet mindkét arab párt, esetleg az ultraortodox pártok is támogatnának.

Ben Caspit, a 12-es csatorna politikai elemzője szerint a pártok megkereshetnék a Ra'amot, miközben az ultraortodox Sasz párttal való együttműködésre is „lehetne megoldást találni”.

Az egyik ultraortodox párt, az Egyesült Tóra Judaizmus nem volt hajlandó senkit sem miniszterelnöknek ajánlani.

Ez találgatásokat indított el arról, hogy a párt esetleg a Változás Blokkjához kíván csatlakozni.

Cserébe az ellenzék olyan katonai szolgálatról szóló törvényt ajánlhatna, amelynek feltételeit az ultraortodox párt is elfogadhatja, például enyhébb büntetéseket a katonai szolgálatot elkerülők számára.

A Változás Blokkja egy másik lehetőséget is mérlegelhet.

Először átvehetné az irányítást a Kneszetben a házelnök leváltásával, majd egy kisebb, instabil kisebbségi kormányt alakíthatna, mielőtt új választásokat írnának ki.

Ez akkor válhatna lehetővé, ha az arab pártok és valamelyik ultraortodox párt tartózkodna a szavazás során.

Ezzel a lépéssel leválthatnák Netanjahu ügyvezető kormányát, Eisenkot pedig miniszterelnökként vezethetné az országot egy új kormány megalakulásáig vagy az újabb választásokig.

A Változás Blokkja így lehetőséget kapna arra is, hogy szavazásra bocsássa az október 7-i események kivizsgálására létrehozandó állami vizsgálóbizottság ügyét.

Emellett olyan törvényjavaslatokat is előterjeszthetne, amelyek célja Netanjahu kizárása lenne a miniszterelnöki tisztség betöltéséből.

Nemzeti egységkormány: egyre távolabbi lehetőség

A nemzeti egységkormány megalakítása továbbra is lehetséges, bár napról napra csökken az esélye.

Ennek hátterében a Sin Bét által indított, a választásokba történő állítólagos külföldi beavatkozással kapcsolatos vizsgálat áll, amely egyre élesebb, kölcsönös politikai vádaskodáshoz vezetett.

A legvalószínűbb egységkormány-forgatókönyv Netanjahu Likud pártjára és Eisenkot Jasar pártjára épülne.

A két párt együttesen 48 mandátummal rendelkezik, így további kisebb pártok bevonására lenne szükség a parlamenti többség megszerzéséhez.

Az ellenzéki pártok vezetői azonban nyilvánosan kizárták ezt a lehetőséget.

Netanjahu korábban kijelentette, hogy kész lenne egy „széles nemzeti kormány” létrehozására.

Ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy ő vezesse a kabinetet, és jelenlegi koalíciós partnerei is részt vegyenek benne.

Ezek közé tartoznak az ultraortodox pártok, valamint az Itamar Ben-Gvir vezette Zsidó Erő.

Újabb választások következhetnek

Amennyiben nem történik jelentős biztonsági eszkaláció, amely átrendezi a politikai erőviszonyokat, és egyetlen párt sem hajlandó feladni fontos kampányígéreteit, illetve egyik pártvezető sem tesz jelentős engedményeket, Izrael előtt továbbra is kevés járható út marad.

Az országra így hónapokig tartó politikai bizonytalanság, elhúzódó és eredménytelen koalíciós tárgyalások, végül pedig egy újabb választási kampány várhat.