Olívaolajat és textíliákat is előállítottak egy bibliai kori izraeli festékgyártó központban – derült ki egy új kutatásból

Egy új kutatás szerint az izraeli Kármel-hegység tengerpartján található Tel Sikmona ókori ipari központját nem csupán a bibliai idők királyai és papjai által nagyra becsült, rendkívül értékes kék és bíbor festékek előállítására használták.

A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a helyszínen az év különböző időszakaiban olívaolajat és textíliákat is előállítottak, sőt az épületek egy része akár állatok menedékhelyéül is szolgálhatott.

A szeptember 24-én, a PLOS One tudományos folyóiratban megjelent tanulmány a lelőhelyről származó talajminták elemzésével igyekszik rekonstruálni, hogyan használták az épületeket és az erőforrásokat a mezőgazdasági év különböző szakaszaiban.

Az eredmények szerint a létesítmény többféle tevékenységnek otthont adó termelési központként működhetett, ahol az egyes munkafolyamatok az évszakokhoz igazodtak.

Nemcsak az a fontos, mire használtak egy épületet, hanem az is, hogy mikor

„Amikor a régészek olajprést találnak, természetes hajlamuk azt mondani: »Itt olívaolajat állítottak elő«” – magyarázta Golan Shalvi, a Haifai Egyetem kutatója, aki több ásatási idényben is részt vett a lelőhely feltárásában.

„Az olajbogyó betakarítása azonban csak viszonylag rövid ideig tart, ősz végén. Ezért ahhoz, hogy megértsük, hogyan használták a rendelkezésre álló teret, azt is meg kell kérdeznünk, mi történt ott az év többi részében.”

A Földközi-tenger térségének legnagyobb ókori bíborfesték-gyártó központja

A mai Haifa közelében található Tel Sikmonában a 20. század közepe óta folynak régészeti ásatások.

A feltárások alapján a lelőhely a vaskorban a bíborfesték előállításának egyik legfontosabb központja volt. A kutatók szerint a Földközi-tenger térségének legnagyobb ilyen jellegű létesítménye működött itt.

A mintegy két hold, vagyis körülbelül 8100 négyzetméter kiterjedésű területen a késő bronzkortól (Kr. e. 1500–1150) egészen a bizánci korig (Kr. u. 4–7. század) terjedő régészeti rétegek találhatók.

A település feltehetően egy kisebb föníciai közösségként jött létre, majd jelentős átalakuláson ment keresztül, amikor az északi Izraeli Királyság állami irányítás alatt álló festékgyártó központtá fejlesztette.

A Földközi-tenger partján fekvő település kiváló helyszínt biztosított háromféle bíborcsiga begyűjtésére, amelyek mirigyeiből kék és bíbor színű festékanyagokat állítottak elő.

A festékkészítés rendkívül munkaigényes folyamat volt, mivel már kis mennyiségű festék előállításához is nagy számú tengeri csigára volt szükség.

Emiatt a késztermékek rendkívül értékesnek számítottak.

A bibliai királyok és papok ruházatához is kapcsolódtak ezek a festékek

Az ókori világban a kék és bíbor festékeket elsősorban a királyi és vallási öltözékekkel hozták összefüggésbe.

Ilyen színeket használtak azoknak a papoknak a szertartási ruházatában is, akik az Első Templomban szolgáltak, amelynek felépítését a bibliai hagyomány Salamon királynak tulajdonítja.

A régészeti bizonyítékok arra is utalnak, hogy a Tel Sikmonában előállított festékeket az Izraeli Királyság határain túl is értékesítették.

A kereskedelmi kapcsolatok többek között Filisztea, Moáb, Edóm és Júda területére is kiterjedhettek.

A régészek jelentős festékgyártó infrastruktúrát tártak fel a lelőhelyen.

Legalább 16 festőkádat azonosítottak, amelyek egyenként körülbelül 350 liter folyadék befogadására voltak alkalmasak.

Mivel azonban a bíborcsigák begyűjtése valószínűleg évszakhoz kötött tevékenység volt, nem pedig egész évben folyamatosan zajló munka, a kutatók arra keresték a választ, mire használhatták a létesítményeket az év többi részében.

Olívaolaj ősszel, textilgyártás tavasszal

A kutatócsoport a Kr. e. 790 és 740 közötti időszakból származó üledékrétegek talajmintáit vizsgálta.

Ez az időszak II. Jeroboám izraeli király uralkodásának idejére esik.

A vizsgálatok eredményei alapján a kutatók egy évszakokhoz igazodó termelési ciklust vázoltak fel.

Az olajbogyó betakarítása és préselése feltehetően október és december között zajlott.

A textilgyártás valószínűleg tavasszal, a juhok megnyírását követően kezdődhetett.

Az épületek az év más időszakaiban az állatállomány számára is menedéket biztosíthattak, illetve további mezőgazdasági tevékenységeknek adhattak helyet.

A kutatók szerint ez arra utal, hogy az ókori közösségek tudatosan törekedtek a rendelkezésükre álló épületek, eszközök és erőforrások lehető leghatékonyabb kihasználására.

Az ókori társadalmak is törekedtek a hatékonyságra

David Friesem, a Haifai Egyetem Tengeri Civilizációk Tanszékén működő Környezeti Mikrotörténeti Laboratórium vezetője szerint a Tel Sikmonában feltárt termelési rendszer más régészeti lelőhelyeken is kimutatható lehet.

„Semmi okunk feltételezni, hogy a Sikmonában megfigyelhető tudatosan megtervezett tevékenységeket és évszakos működési mintázatot ne lehetne integrált kutatási módszerekkel más lelőhelyeken is felfedezni” – mondta Friesem.

„A hatékonyság növelése, valamint az erőforrások és a rendelkezésre álló tér lehető legteljesebb kihasználása egyértelműen az ókori társadalmakra is jellemző volt, éppúgy, mint a mai társadalomra.”

A Haifai Egyetem több kutatócsoportja vett részt a vizsgálatban

A kutatásban Golan Shalvi, Sonia Pinsky és Ayelet Gilboa professzor vett részt a Haifai Egyetem Zinman Régészeti Intézetéből.

A munkához az egyetem Tengeri Civilizációk Tanszékének Környezeti Mikrotörténeti Laboratóriuma is hozzájárult, David Friesem professzor és Roni Zuckerman-Cooper vezetésével.