A Hamász ellen fordult a közhangulat Gázában?

Egy palesztin kommentátor nemrég azzal a rendkívüli állítással állt elő, hogy ma már a gázaiak mindössze 10%-a támogatja a Hamászt, és „változásról” beszélt.

De mennyiben felel ez meg a valóságnak?

A Gázában született, ma Washingtonban élő Ahmed Fouad Alkhatib az Atlantic Council agytröszthöz kötődik. „Hamas and its Two Million Hostages” („A Hamász és kétmillió túsza”) című könyvében megkérdőjelezi azt az elterjedt nézetet, hogy a Hamász széles körű támogatottságot élvez a Gázai övezetben.

A TBN THE ROSENBERG REPORT című műsorában Joel Rosenberg műsorvezetővel beszélgetve Alkhatib úgy vélte, megnyílt egy „ablak” a változásra.

„Úgy gondolom, van hajlandóság valami alapvetően másra, ami eltávolítja a gázaiakat a fegyveres ellenállás narratívájától, és a nemzetépítés programja felé tereli őket, hogy ez legyen Gáza utolsó háborúja. Végső soron arra törekedve, hogy megvalósuljon az a békére és együttélésre épülő valóság, amelyet látunk” – mondta.

Alkhatib állításait alátámasztva a közelmúltban olyan videók jelentek meg a közösségi médiában, amelyeken gyerekek héberül tanulnak, és baráti üzeneteket küldenek.

View this post on Instagram

A post shared by Builders of the Middle East (@buildersofmideast)

„Salom! Hogy vagy ma? Minden rendben?” – kérdezi héberül egy mosolygó, hidzsábot viselő fiatal nő.

„Hogy vagy? Malek Al Henawi vagyok” – mondja egy másik kisfiú. A további felvételeken mások is hasonló üzeneteket küldenek, és arról beszélnek, mennyire élvezik a héber nyelv tanulását.

A videót a Builders of the Middle East nevű platform tette közzé, amelyet a galileai Arrabából származó Nuseir Yassin, ismertebb nevén Nas Daily alapított. Yassin korábban „palesztin–izraelinek” nevezte magát, 2023. október 7. után azonban közölte követőivel, hogy immár izraeli palesztinként határozza meg magát.

A civil szervezet a különböző közösségek emberi oldalát igyekszik bemutatni, hogy elősegítse a párbeszédet és a kapcsolatok kialakulását. Önmeghatározása szerint „elkötelezett a béke, a tolerancia és az együttműködés előmozdítása mellett a Közel-Kelet egészében”, így inkább hajlik arra, hogy a békés hangokat emelje ki, még akkor is, ha azok kisebbségben vannak.

Más influenszerek is továbbra a béke és a remény üzenetét közvetítik. A beszámolók szerint gázai tanárok igyekeznek távol tartani a Hamász propagandáját a tantermektől. Ez, valamint a szervezet visszaéléseinek a közösségi médiában megjelenő nyilvános elítélése arra utal, hogy a Hamász már nem élvezi azt a széles körű és lelkes támogatást, amelyet egykor.

Egyes gázaiak nyilvánosan felszólalnak a Hamász ellen, a Center for Peace Communications és a The Free Press pedig egy kifejezetten erre a célra létrehozott YouTube-csatornán igyekszik felerősíteni a másként gondolkodók hangját. Az ilyen nyilvános ellenvélemények azonban viszonylag ritkák és elszórtak.

Ugyanakkor a Hamásszal szemben álló gázaiak a háború előtt, sőt még a háború alatt is nagy számban vonultak utcára. Bátran tüntettek az „Élni akarunk” jelszó alatt. A megmozdulásokat erőszakos megtorlás követte, és hamar véget is értek.

Bár az angol nyelvű médiában ritkán hallani a Hamász ellen felszólalókat, Alkhatib kitart amellett, hogy véleménye „korántsem ritka” a Gázai övezetben, ahol az embereknek „elegük van a Hamászból”.

Ugyanakkor világossá tette, hogy a Hamász gyűlölete nem egyenlő Izrael támogatásával. Bírálta az izraeli kormány és a hadsereg egyes, a háború során hozott döntéseit, és elismerte, hogy Gázában még mindig sok civil elkötelezett a Hamász mellett.

„Van ideológiai támogatottsága a Hamásznak Gázában? Feltétlenül, kétségkívül. Ez továbbra is nagyon is létezik. De azt mondanám, hogy ez a lakosságnak csak nagyon-nagyon kis részét jelenti. Megítélésem szerint ez a Gázai övezet lakosságának legfeljebb 10%-a lehet” – mondta.

„Elegük van a véget nem érő háborúkból – mondta Alkhatib. – Számba veszik a szervezet uralmának elmúlt húsz évét a maga egészében. Végigtekintenek a Hamász elmúlt négy évtizedes történetén, azon, hogyan akasztotta meg a palesztin nép fejlődését, hogyan gátolta a haladást, hogyan pazarolt el több tízmilliárd dollárt, ami több tízezer palesztin halálához vezetett – és mindezt a semmiért.”

Egy névtelenül nyilatkozó forrás, aki muszlim háttérből hitre jutott hívőkkel dolgozik Gázában, úgy véli, a Hamásszal szembeni ellenállás széles körű az övezetben. Egy ottani, nemrég hitre jutott ember szavaira hivatkozott.

„Azt mondta, hogy sokan már nem szeretik a Hamászt” – közölte, a háború alatti utcai tüntetésekre utalva. „Nagyon nehéz szembefordulni velük, mert nincs más lehetőség a megélhetésre” – magyarázta. Mint mondta, nem a terrorszervezet erőszakos megtorlása az egyetlen aggodalom. Sokan a Hamásztól függenek a megélhetésüket, sőt még az élelmüket illetően is.

„Talán a háború és a történtek miatt van így, de nyitottabbak a beszélgetésre” – mondta.

Elmondta, hogy az emberek most már kimondják Jézus nevét, és nyíltan említik a Hamászt, míg korábban kódoltan beszéltek, hogy elkerüljék a lelepleződést. „Kevésbé félnek, mint korábban” – tette hozzá.

Azt is elmondta, szerinte sok gázai inkább izraeli ellenőrzést szeretne a Hamász uralmának folytatódása helyett.

„Az biztosan jobb lenne nekik” – mondta a forrás.

A beszámoló a Hamásszal szembeni növekvő elégedetlenség jeleire utal. Továbbra is nehéz azonban megállapítani, hogy ezek a hangok a gázaiak Hamászhoz való viszonyának szélesebb körű változását tükrözik-e.

Valóban megfordult a közhangulat? Reméljük, hogy igen.