Vélemény Újra menő zsidónak lenni

Ha volt valaha olyan időszak, amikor zsidóként érdemes volt meghúzni magunkat, akkor az az elmúlt három év volt, amikor ismét elszabadultak a pokol démonai, szégyent, undort, gyalázatot, megaláztatást és általános megvetést zúdítva Izrael népére és mindazokra, akik ugyanabból a vérvonalból származnak.

E származás felvállalása hirtelen veszélyessé vált: az ember tudta, hogy már pusztán a két háromszögből álló jelkép viselése miatt is fizikai bántalmazás érheti. A koncerteken, díjátadókon, egyetemi kampuszokon és az utcákon zajló nyilvános megbélyegzés közepette a zsidókkal azt éreztették, hogy emberszámba sem veszik őket, pusztán a származásuk miatt.

Nos, ennek vége! Színre lépett Super Zio a rendkívül tehetséges Yehuda Meitav jóvoltából: ez a hétköznapi izraeli kitalálta, hogyan érheti el, hogy újra menő legyen zsidónak lenni.

A magát séfként, zenészként, dalszerzőként és digitális tartalomkészítőként meghatározó Meitav már jó úton halad afelé, hogy több millió követője legyen rendkívül ötletes, az Instagramon futótűzként terjedő zenei klipjeinek köszönhetően. Ezek azt üzenik: nincs semmi szégyellnivaló abban, ha valaki zsidó!

Az Izraelben született Meitav a Negev nyugati részén fekvő Yad Mordechai kibucban nőtt fel. A kibuc Mordechai Anielewiczről, a varsói gettófelkelés nagy hőséről kapta a nevét, aki közel egy hónapon át feltartóztatta a nácikat. Az ő bátorságából és elszánt ellenállásából merítve ihletet Meitav megtalálta a maga módját arra, hogy harcoljon az általa „a gyűlölet Góliátjának” nevezett ellenféllel.

Az antiszemitizmus képmutatása

Meitav maga írja minden egyes, mesterséges intelligencia segítségével készült klipjének erőteljes szövegét. Arra összpontosít, hogy leleplezze annak a világnak a képmutatását, amely minden zsidó találmányt szeret – az USB-adattárolótól és a Waze navigációs rendszertől a gyermekbénulás elleni vakcinán át Ralph Lauren, Calvin Klein és Levi Strauss divatalkotásaiig –, miközben magát a zsidó népet gyűlöli.

Hangos, provokatív stílusával szembeszáll minden sértéssel, gyalázkodással és becsmérléssel, és kitüntetésként viseli őket, emlékeztetve közönségét arra, amit klipjének szövegében is kimond: „Te emlékeztettél arra, ki vagyok.”

„A gyümölcsöt akarod, de a fát gyűlölöd. Nem törölheted el azt, amit nem te teremtettél. Nem törölheted ki azt, ami régebbi a gyűlöletednél. Nem te adtad a nevemet. Nem te adtad a lelkemet. Nem te írtad a történelmemet, ezért nem is irányíthatsz engem.

Nincs szükségem az engedélyedre ahhoz, hogy zsidó legyek, és rád sem volt soha szükségem… Azt mondtad, nincs országunk, aztán gyűlöltél minket azért, mert lett egy. Azt mondtad, nem tudjuk megvédeni magunkat, aztán elítéltél, amikor megtettük. Mondd hát, pontosan mit akarsz? Egy zsidót ország nélkül, egy zsidót név nélkül, egy zsidót, aki eltűri a büntetést, és udvariasan magára vállalja a felelősséget. Nos, nincs több bocsánatkérés, nincs rejtőzködés, és többé nem sütöm le a szemem!”

Bár sokan panaszkodnak arra, hogy Izraelnek nincs haszbarája – vagyis a nyilvánosságnak szánt kommunikációs válasza –, Meitav egyetlen videója felér ezer cikkel vagy adással. Mindegyik erőteljesen emlékeztet ugyanis arra, hogy a zsidógyűlölet az elme betegsége, amelynek nincs elfogadható indoka, tekintettel arra, milyen sokat adtunk a világnak.

Miközben Meitav elfoglalja helyét népe szószólójaként, állításait évszázadokra visszanyúló tények támasztják alá, megcáfolva az irigyek rosszindulatú hazugságait. Ők képtelenek elviselni a gondolatot, hogy egy másik népet a Teremtője annyi isteni tehetséggel áldott meg, amely még a legsötétebb helyeken is ragyog.

Magát Meitavot is megdöbbentette az a viharos visszhang, amelyet klipjei már az első közzétételektől kezdve kiváltottak. Felismerte, hogy ez elhívás – és valóban az!

Kivételesen kreatív munkájával ez az egy ember visszaadta népünk büszkeségét, helyreállította önbecsülésünket, és elérte, hogy emelt fővel álljunk, bárki zúdítja is ránk a legdurvább sértéseket. Ez pedig mindennél többet ér három olyan év után, amikor ostromlottnak és elhagyatottnak éreztük magunkat egy olyan világban, amely úgy döntött, hogy a zsidók kevesebbet érnek a cipője talpára tapadt mocsoknál.

Meitav nemcsak ebben a tekintetben inspiráló, hanem sok szempontból magát Izrael népét is megtestesíti. Emlékeztet bennünket arra, hogy évszázados, szüntelen üldöztetés és magára hagyatottság után, amint visszatértünk hazánkba, keményen dolgoztunk, miközben megvédtük magunkat, és olyan társadalmat építettünk fel, amelyet mindenki irigyel.

Ugyanakkor újításokat hoztunk, minden lehetséges területen előbbre vittük a civilizációt, és megmentettünk másokat, akiknek az életét az országukat sújtó katasztrófák tették tönkre.

Semmi okunk a szégyenkezésre, és minden okunk megvan arra, hogy emelt fővel álljunk, tudva, hogy mindazt, amit elértünk, nem a származásunk ellenére, hanem éppen annak köszönhetően értük el.

A zsidógyűlölők visszataszító kirohanásaiból felismerhetjük: nem velünk van a baj, hanem velük. Amikor bennünket neveznek problémáik forrásának, csupán saját üres lelküket tárják fel, amely továbbra is tagadja a Mindenható által az emberiség számára elrendelt örök tervet.

Miközben dühödten tombolnak amiatt a hit miatt, amelyet megpróbáltak kisajátítani tőlünk – a világ megváltásának nem zsidó kifejeződésévé alakítva azt, bennünket pedig egy másik néppel helyettesítve –, hiábavalóan írták át Isten saját szándékát, hogy felülírják szuverenitását.

Vannak azonban dolgok, amelyeket nem lehet érvényteleníteni vagy mással felváltani. Ez különösen igaz a zsidó népre, amely ígéretet kapott a védelemre és a jövőre a tejjel és mézzel folyó földön.

Így hát itt vagyunk, közvetlen beteljesedéseként annak, amit előre megjövendöltek – egy olyan szövetségnek, amelynek megvalósulását senki sem tudta megakadályozni vagy meghiúsítani. E beteljesedéssel együtt a lehető legjobb belső és külső eszközökkel és erőforrásokkal vérteztek fel bennünket.

Semmi sem hiányzik. Egy tízmilliós sereg áll rendíthetetlenül a vallása, származása és hazája miatt őt érő súlyos, szüntelen bántalmazással szemben, és tovább vív egy olyan harcot, amelyet senki más nem nyerhet meg.

Mert ez a harc senki másnak nem rendeltetett. Igen, szeretik a gyümölcsöt, de gyűlölik a fát. Az elismerést akarják, de soha nem tudnák elviselni azt a nyomást, amelyet mi folyamatosan kiállunk.

Izrael és a zsidó nép a Mindenható munkájáról tanúskodik, aki továbbra is átsegít bennünket a nehézségeken. Yehuda Meitav Google-ön, Instagramon és YouTube-on elérhető klipjei erőt adnak, hogy felfelé tekintsünk, és emlékeztetnek: segítségünk az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.

Arra is emlékeztetett bennünket, hogy zsidónak lenni továbbra is menő, bárki bármit mond!

A cikk eredetileg a The Jerusalem Post hasábjain jelent meg, és engedéllyel közöljük újra.