„A folyótól a tengerig” – és AOC hallgatása
A vitatott megítélésű Alexandria Ocasio-Cortez (AOC) kongresszusi képviselő ismét a hírekbe került, és ebben az esetben ez nem feltétlenül jelent jót. Egy közelmúltbeli kampányrendezvényen a New York-i képviselő a Cornell Egyetemen jelent meg, ahol a szervezők egy mintegy kétezer fős közönséget az egyik legvitatottabb Izrael-ellenes jelszóval hangoltak rá az eseményre: „A folyótól a tengerig Palesztina szabad lesz!”
De nem csak ez történt. A Cornell Egyetemen működő Amerikai Demokratikus Szocialisták (Democratic Socialists of America) ifjúsági szervezetének vezetői, Mina Petrova és Zoe Reisman azt is kijelentették: „Éljen a diákintifáda!”, még mielőtt Ocasio-Cortez színpadra lépett volna az „Egyetemisták a milliárdosok ellen” című, Ithacában megrendezett fórumon.
A skandálások a bemelegítés során, még AOC színpadra lépése előtt hangoztak el, de a tények a következők: olyan szervezetekről van szó, amelyek az ő személye köré épülő esemény házigazdái voltak. Később maga is felszólalt ugyanezen a gyűlésen, beszédében azonban nem ítélte el az elhangzott kijelentéseket.
Ehelyett AOC a Cornell Egyetemet támadta amiatt, amit ő a politikai véleménynyilvánítás elfojtására tett kísérletként írt le. „Akár a palesztin kérdésről, akár sok másról van szó” – mondta a hallgatóságnak –, „akár olyan emberekről, akik el akarják bocsátani azokat, akik szakszervezetet alakítanak a munkahelyükön, vagy különböző ügyekben próbálnak felszólalni, erre az első fellépésre azonnal reagálnunk kell.”
Íme egy rövid, megszívlelendő tanács a képviselőnek: amikor az összegyűlt közönség, amely azért jött, hogy téged hallgasson, azt skandálja, hogy „a folyótól a tengerig”, általában éppen itt az ideje annak, hogy mondj valamit. Ez az antiszemita jelszó ugyanis nem valamiféle véletlenszerű szlogen, amelyet valaki egy kollégiumi szobában talált ki múlt kedden.
A „folyó” a Jordán folyó, a „tenger” pedig a Földközi-tenger. Mi terül el közöttük? Izrael, valamint Ciszjordánia – amelyet a Biblia Júdea és Szamária néven említ – és a Gázai övezet.
Ez a földrajzi tény az oka annak, amiért a zsidó szervezetek, köztük a Rágalmazásellenes Liga (ADL), azzal érvelnek, hogy a szlogen Izrael mint zsidó állam felszámolására szólít fel. Az ADL hangsúlyozza, hogy a kifejezést a Hamász és más, Izrael megsemmisítésére törekvő csoportok használják, és úgy írja le, mint ami megtagadja a zsidó önrendelkezést. Ezt nem nehéz megérteni.
Maga a Hamász is használt olyan megfogalmazásokat Palesztina felszabadításáról „a folyótól a tengerig”, a bírálók pedig a 2023. október 7-i mészárlás után érthető módon egészen másként hallják ezt a kifejezést. Sok zsidó számára ez nem elvont akadémiai vita. Ők követelést hallanak benne egy olyan Palesztinára, amely magában foglalja azt a területet, ahol jelenleg a szuverén zsidó állam létezik.
AOC pontosan tudja ezt. A Cornellen minden lehetősége megvolt arra, hogy meghúzza a határt. Nem tette meg. Az azóta eltelt napokban sem lépett elő, hogy kijelentse: bárcsak elítélte volna a skandálást. Néha a hallgatás mindennél többet mond. Ez a pillanat ilyen volt.
A Kongresszus szintén állást foglalt ebben a kérdésben. 2024 áprilisában a Képviselőház határozatot fogadott el, amely kijelentette, hogy „a folyótól a tengerig, Palesztina szabad lesz” szlogen antiszemita, és el kell ítélni. A szavazás kimenetele nem volt szoros. 377-44 arányban ment át, 162 demokrata csatlakozott 215 republikánushoz. És mi a helyzet Alexandria Ocasio-Cortezzel? Ő nemmel szavazott. Micsoda meglepetés.
Ez a történelmi epizód politikai szempontból még jelentősebbé teszi a Cornellen történteket. Nem ez volt az első alkalom, hogy AOC lehetőséget kapott a kifejezéstől való elhatárolódásra. A Kongresszus szó szerint elé tárta a kérdést. Ő pedig elutasította az azt elítélő határozatot.
Több mint két évvel később pedig az egyik politikai rendezvényének szervezésében részt vevő aktivisták ugyanezt a jelszót skandáltatták a zsúfolásig megtelt teremben, kiegészítve azzal, hogy „Éljen a diákintifáda!”. Amikor AOC mikrofonhoz lépett, ismét lehetősége nyílt arra, hogy egyértelműen elhatárolódjon ettől a retorikától. Ezt sem tette meg.
Tisztázzunk valamit: AOC olyan politikus, aki ritkán habozik nyíltan elmondani az amerikaiaknak, mit gondol. Támogatói természetesen azzal érvelhetnek, hogy nem vett részt a jelszó skandálásában, és nem kell automatikusan felelőssé tenni mindenért, ami azelőtt hangzott el, hogy belépett volna a terembe. Ez jogos szempont.
Az elnökválasztási – vagy szenátusi – ambíciók azonban még nagyobb jelentőséget adhatnak az ilyen pillanatoknak. AOC nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy 2028-ban induljon az elnöki tisztségért vagy szenátori mandátumért szálljon versenybe. Amikor augusztusban az elnökválasztási indulásról kérdezték, azt mondta, jelenleg a félidős választásokra összpontosít, majd hozzátette: „Nem zártam ki ennek a lehetőségét.”
New York állam északi részén zajló jelenlegi körútját már most is figyelemmel kísérik azok, akik szélesebb körű, állami vagy országos politikai ambíciók jeleit keresik. A két lehetőség közül valamelyik megvalósul majd – csupán az a kérdés, mikor és milyen formában.
Előbb-utóbb tehát megkerülhetetlenné válik a kérdés: pontosan mit képvisel Alexandria Ocasio-Cortez? Ismerjük az álláspontját a palesztinok jogairól és Izrael bírálatáról. De vajon úgy gondolja-e, hogy Izraelnek továbbra is fenn kell maradnia zsidó államként a Jordán folyó és a Földközi-tenger között? Ha igen, miért nem mondja ki egyszerűen, hogy a „folyótól a tengerig” jelszó túlmegy egy elfogadható határon? Tartok tőle, hogy a válasz nem lesz megnyugtató.
Végül kénytelen lesz egyértelmű választ adni erre a kérdésre – akár New York állam szenátori mandátumáért induló jelöltként, akár az Egyesült Államok elnöki tisztségéért versengő demokrata politikusként.
