Háttérmagyarázat Így működik az izraeli választási rendszer: a szavazástól a koalíciós kormány megalakításáig

Izraelben a jövő héten parlamenti választásokat tartanak, és sok külföldi – sőt, néhány izraeli is – kíváncsi arra, hogyan működik valójában az ország választási rendszere.

Az izraeli választási kampányok jelentős része a különböző pártok vezetőinek személyére összpontosít. A választásokról szóló tudósítások is gyakran azokat a politikusokat állítják a középpontba, akik a zsidó állam következő miniszterelnökei lehetnek.

A személyekre irányuló figyelem ellenére azonban az izraeliek valójában nem közvetlenül választják meg vezetőiket: pártokra szavaznak.

Hogyan működik az izraeli választási rendszer?

Izraelben országos, arányos képviseleti választási rendszer működik, zárt pártlistákkal. Ennek keretében választják meg a Kneszet, az ország egykamarás, 120 fős parlamentjének képviselőit.

A választók nem egyéni jelöltekre, hanem pártlistákra adják le szavazatukat. A parlamenti mandátumokat a pártok az országosan megszerzett szavazataik arányában kapják meg.

Ez eltér például az Egyesült Államok vagy az Egyesült Királyság rendszerétől, ahol a választók egyéni jelöltekre szavaznak.

Németország rendszere a két modell egyfajta ötvözete: a választók egyik szavazatukat egyéni jelöltre, a másikat egy tartományi pártlistára adják le.

Mivel Izraelben a választók pártokra és nem egyéni jelöltekre szavaznak, a kneszeti képviselők elsősorban saját pártjuknak tartoznak politikai felelősséggel, nem közvetlenül a választópolgároknak.

Azokat a képviselőket, akik rendszeresen eltérnek pártjuk szavazási irányvonalától, a párt eltávolíthatja soraiból.

A parlamentbe jutáshoz legalább 3,25 százalék szükséges

Az izraeli pártoknak legalább 3,25 százalékos országos támogatottságot kell elérniük ahhoz, hogy bejussanak a Kneszetbe.

Ez megközelítőleg négy parlamenti mandátumnak felel meg.

Azoknak a pártoknak a szavazatai, amelyek nem érik el a küszöböt, kiesnek a mandátumelosztásból, így ezek a pártok nem jutnak parlamenti képviselethez.

Ez a szabály arra ösztönzi a kisebb pártokat, hogy egyesüljenek, közös listán induljanak, vagy csatlakozzanak egy nagyobb párthoz, növelve ezzel a parlamentbe jutás esélyét.

A küszöb célja a parlament túlzott széttagolódásának megakadályozása, miközben lehetővé teszi a társadalom széles körű képviseletét.

A gyakorlatban ugyanakkor a küszöb miatt olyan többletmandátumok is keletkeznek, amelyeket a parlamentbe bejutott pártok között, a legnagyobb átlagok módszerével osztanak el.

Mivel rendszerint sok párt indul a választásokon – ezúttal 38 –, ritkán fordul elő, hogy egyetlen párt önállóan megszerezze a Kneszetben az abszolút többséghez szükséges mandátumokat.

Ezért Izraelben általában ideológiai alapon szerveződő koalíciós kormányok alakulnak.

Miért olyan gyakoriak a koalíciós válságok?

A koalíciót alkotó pártok eltérő érdekei gyakran vezettek ahhoz, hogy a Kneszetet a teljes parlamenti ciklus lejárta előtt feloszlatták.

A jelenlegi koalíciós kormány azon kevesek közé tartozik, amelyek kitöltötték a teljes ciklust.

A koalíciós rendszer időnként aránytalanul nagy befolyást biztosít a kisebb pártoknak, különösen akkor, ha kilépésük a kormánykoalíció összeomlását eredményezné.

A miniszterelnököknek ezért gyakran egyensúlyt kell teremteniük a koalíciós partnerek egymással versengő érdekei között, hogy megakadályozzák a kormány bukását.

A törvény szerint a Kneszet megbízatása négy évre szól, az új választásokat pedig rendszerint a héber hesván hónapban, vagyis októberben vagy novemberben tartják.

A koalíciós kormány azonban a ciklus lejárta előtt is megbukhat.

Ez bekövetkezhet akkor, ha a parlament nem fogadja el az állami költségvetést, ha az ellenzék sikeresen elfogadtat egy, a Kneszet feloszlatásáról szóló törvényjavaslatot, vagy ha legalább 61 képviselő bizalmatlansági indítványt támogat.

Az utóbbi esetben, ha az ellenzék képes legalább 61 képviselő támogatásával új koalíciót létrehozni, új kormány alakulhat, amely a parlamenti ciklus hátralévő részében hivatalban maradhat.

Ha nem sikerül új koalíciót létrehozni, előrehozott választásokat írnak ki.

Hogyan zajlik a szavazás?

Sok más nyugati demokratikus rendszertől eltérően Izraelben nincsenek külön választókerületek.

Az egész ország egyetlen országos választókerületet alkot, így a Kneszet képviselői elméletileg az egész ország érdekeit képviselik.

A korábbi választások eredményeit ábrázoló térképek ugyanakkor jelentős földrajzi különbségeket mutatnak a pártpreferenciákban, amelyek szorosan összefüggnek az egyes települések lakosságának összetételével.

A nagyvárosi térségekben, például Tel-Avivban és elővárosaiban, általában a centrista vagy liberális pártok népszerűbbek.

A vallásos közösségekben és más kisebb településeken ezzel szemben inkább a jobboldali vagy vallási pártok élveznek támogatást.

Észak-Izraelben, ahol az ország arab lakosságának jelentős része él, sok választó az arab pártokat támogatja.

Ilyen például a Közös Lista, amely több arab párt együttműködésével jött létre a választási küszöb átlépése érdekében, valamint a Ra'am, amely lazán kötődik a Muszlim Testvériséghez.

Hogyan állítják össze a pártlistákat?

A választások előtt egyes pártok belső előválasztásokat tartanak, míg másoknál a pártvezető határozza meg a jelöltek sorrendjét.

A választások után a pártok a megszerzett mandátumok számának megfelelően, a listán elfoglalt sorrend alapján küldhetik képviselőiket a Kneszetbe.

A választás napján a szavazóhelyiségbe érkező választópolgárok különböző pártokat jelölő papírcédulák közül választhatnak.

A választó kiválasztja az általa támogatott párt céduláját, borítékba helyezi, majd bedobja az urnába.

Az Egyesült Államokhoz és számos más nyugati országhoz hasonlóan Izraelben is 18 év a választójog alsó korhatára.

Az izraeli törvények főszabály szerint személyes, a választás napján történő szavazást írnak elő, néhány különleges kivétellel.

A külföldön szolgáló diplomaták és bizonyos más állami tisztviselők jogosultak külföldről szavazni.

Az IDF katonái pedig előrehozott szavazáson is részt vehetnek, hogy a biztonsági feladataik ne akadályozzák őket választójoguk gyakorlásában.

Hogyan alakul meg az új kormány?

A választások után Izrael államelnöke megbízza az egyik parlamentbe jutott párt vezetőjét a kormánykoalíció megalakításával.

A döntést azután hozza meg, hogy egyeztetett a Kneszetbe bejutott pártok képviselőivel.

Bár rendszerint a legtöbb szavazatot megszerző párt vezetője kapja az első megbízást, az államelnök más politikust is kiválaszthat, ha úgy ítéli meg, hogy neki nagyobb esélye van működőképes koalíciót létrehozni.

A koalícióalakítás gyakran hosszadalmas, nehéz folyamat, amelyet intenzív politikai alkudozások kísérnek.

A törvény az első kormányalakítási kísérletre 28 napot biztosít.

Ezt az időszakot az államelnök további 14 nappal meghosszabbíthatja.

Ha az elsőként megbízott politikusnak nem sikerül működőképes koalíciót létrehoznia, az államelnök másik jelöltet bízhat meg.

A második jelöltnek szintén 28 nap áll rendelkezésére, ezt az időszakot azonban már nem lehet meghosszabbítani.

Ha mindkét kísérlet sikertelen, legalább 61 kneszeti képviselő kérheti az államelnököt, hogy egy harmadik politikusnak adjon kormányalakítási megbízást.

A harmadik jelölt 14 napot kap a koalíció létrehozására.

Ha ez a próbálkozás is kudarcot vall, új választásokat írnak ki.

Hogyan lép hivatalba az új miniszterelnök?

Ha a három lehetséges kormányalakítási forduló valamelyike sikeres, a részt vevő pártok koalíciós megállapodást írnak alá.

Ezt követően a Kneszet rendkívüli ülést tart.

Az ülésen a kijelölt miniszterelnök bemutatja a kormánykoalíció tagjait, és ismerteti a tervezett kormány politikai programját.

Ezután a parlament szavaz az új kormány elfogadásáról.

A kormány hivatalba lépéséhez egyszerű többség szükséges.

Az elmúlt két évtizedben a koalícióalakítás folyamata egyetlen alkalommal sem zárult le az első fordulóban.

Support our independent, on-the-ground reporting from Israel. Become a $5/month Ally.