ELEMZÉS Az arab választók számára Netanjahu szélsőjobboldali kormányának leváltása volt az elsődleges cél

Az arab pártok példátlan, 19 mandátumos kneszeti eredménye sokféle reakciót váltott ki, az izraeli társadalom különböző csoportjainak támogatásától az aggodalmon át a nyílt rasszizmusig.

Miután Gadi Eisenkot ellenzéki vezető megkapta a kormányalakítási megbízást, az arab pártok jelentős szerepet játszhatnak a koalíciós tárgyalásokon. Mindkét párt eltökélt abban, hogy az új kormány váltsa le Benjamin Netanjahu miniszterelnököt.

„Olyan gyorsan romlott a helyzetünk, hogy úgy éreztük, ha ez folytatódik, olyan pontra juthatunk, ahonnan már szinte lehetetlen lesz visszatérni” – mondta Mohammad Darawshe izraeli arab politikai elemző, az arab társadalom elmúlt négy évben tapasztalt háttérbe szorulását jellemezve.

Az arab választók részvétele példátlanul magas, 80%-os volt, szemben az előző választás 53%-ával.

Mi mozgósította az arab választókat éppen ezen a választáson – a 2023. október 7. óta tartott elsőn –, és miért nyugtalanított sok izraelit ez az erős szereplés?

A magas részvételt nagyrészt Netanjahu szélsőjobboldali koalíciós partnereire és politikájukra adott válasznak tekintik. Különösen Itamar Ben Gvir nemzetbiztonsági miniszterre, a Zsidó Erő vezetőjére és Bezalel Szmotrics pénzügyminiszterre, a Vallásos Cionizmus elnökére reagáltak.

„Elsősorban a radikalizálódás váltotta ki ezt a reakciót” – mondta Darawshe, a Givat Haviva munkatársa, aki régóta szorgalmazza a zsidó–arab partnerséget.

Szmotrics politikai pozícióját arra használta, hogy előmozdítsa a településépítést Júdeában és Szamáriában, vagyis Ciszjordániában, az Izraelen belüli települések, köztük az arab városok rovására. Pártjának tagjaival együtt olyan terveket is támogatott, amelyek zsidó települések létrehozását célozzák Gázában, Ciszjordániában és az izraeli periféria arab többségű területein.

Ben Gvir eközben keveset tett az arab közösségben meredeken emelkedő gyilkossági arány visszaszorításáért, miközben bevezette a palesztin terroristák halálbüntetését.

Az arab állampolgárok attól tartanak, hogy az ellenőrizetlen településbővítés és a palesztinok elleni erőszak idővel Izraelen belülre is átterjedhet. A következmények a szegregált kórházaktól – amit Szmotrics vetett fel – az arab állampolgárok kitelepítéséig terjedhetnek.

„Csak 2026-ban 1800 arab otthont romboltak le, főként a Negevben, de északon is. Letartóztattak 1400 arab diákot, pusztán azért, mert véleményt mertek nyilvánítani” – mondta Darawshe az ALL ISRAEL NEWS-nak Washingtonból adott interjújában. Az American University vendégkutatójaként ebben a szemeszterben az izraeli–palesztin konfliktusról tart kurzust.

Darawshe szerint az arab polgármestereknek is szerepük volt a magas részvételben. Nagyobb önkormányzati költségvetés reményében arra mozgósították választóikat, hogy menjenek el szavazni.

Kiemelte azt a stratégiai döntést is, hogy a politikai erőket három helyett két listán – a Ra’am és a Közös Lista keretében – egyesítették. Ez megkönnyítette a választók eligazodását, miközben elegendő versenyt hagyott a támogatók mozgósításához.

Két párt, két megközelítés

Mindkét arab párt érdeklődést mutatott az új kormánnyal való együttműködés iránt, bár eltérő mértékben.

Mansour Abbas, az iszlamista Ra’am vezetője a zsidó izraeli kneszeti képviselőt, Yoav Segalovitzot, egykori rendőrfőkapitányt nyerte meg listája második helyére. Ezzel egyértelműen arra tett, hogy Segalovitz egy jövőbeli kormányban Ben Gvir helyére léphet.

Amikor Segalovitz a nyáron bejelentette, hogy a Ra’am színeiben indul, azzal vádolta Netanjahu kormányát, hogy „elviselhetetlenné” tette az életet Izraelben, különösen az arab állampolgárok számára.

„Mivel az előző kormányban szolgáltam, és dolgoztam a bűnözés visszaszorításán, tudom, hogy ezt másképp is lehet csinálni, az összes állami és helyi hatóság együttműködésével. Ennek azonban az a feltétele, hogy valakit valóban érdekeljen az ügy” – mondta.

Míg a Ra’am csatlakozna egy koalícióhoz, a Közös Lista úgy hajlandó segíteni Netanjahu leváltását, hogy közben a kormányon kívül marad.

„Készek vagyunk politikai együttműködésre egy olyan alternatív kormány megalakítása érdekében, amely valódi alternatívát kínál, és elkötelezi magát a jelenlegi kormány rasszista politikájának alapvető megváltoztatása mellett – mondta Yousef Jabareen, a Közös Lista vezetője a választás után. – Egy olyan kormányéra, amely az arab közösség jogainak elismerésén dolgozik, és megszünteti az arabok és képviselőik kirekesztését a politikai rendszerből.”

Aggodalmak az arab részvétel miatt

Az arabok kormányba kerülésének lehetősége sok izraelit nyugtalanít. Egyik párt sem minősíti a Hamászt terrorszervezetnek, egyes tagjaik pedig népirtásnak nevezték Izrael gázai háborúját.

A választás napján Netanjahu azt állította, „Megpróbálják ellopni tőlünk a választást.” Az eredmények bejelentése után a Likud azt állította, hogy külföldről beavatkoztak a választásba. E vádak továbbra sem bizonyítottak, a bírálók szerint pedig céljuk az eredmények hiteltelenítése volt.

Netanjahu igyekezett politikai tőkét kovácsolni ezekből az aggodalmakból, miközben Eisenkot az arab pártok támogatásával együtt 67 képviselő ajánlását kapta meg a miniszterelnöki tisztségre.

„El akarják törölni Izrael zsidó identitását. Ezt nyíltan kimondják – figyelmeztetett Netanjahu. – Meg akarnak fosztani bennünket attól a képességünktől, hogy megvédjük magunkat az ellenségeinkkel szemben.”

Darawshe elutasította azokat az aggodalmakat, hogy az arab pártok diktálnák Izrael biztonságpolitikáját, vagy az ország érdekeivel ellentétes döntéseket hoznának. Az arab képviselők várhatóan tartózkodnának az olyan kérdésekről szóló döntéseknél, mint a háború, miközben a 100 zsidó kneszeti képviselő – még az ellenzékiek is – a kormánnyal szavazhatna.

„Pártjaink kisebbségben lesznek a kormányban, és a döntések többsége zsidó többséggel fog megszületni” – tette hozzá.

Darawshe szerint az arab kneszeti képviselők érzékeny biztonsági és hírszerzési tárcákra sem törekednek majd. Várhatóan az egészségügyet és a közlekedést tekintenék elsődlegesnek. Az arabok Izrael egészségügyi dolgozóinak hozzávetőleg 35%-át adják, és a közlekedési ágazat dolgozói között is jelentős arányt képviselnek.

Darawshe az 1990-es évek elején segített létrehozni azt a megállapodást, amely parlamenti védőhálót biztosított Jichák Rabin kormányának az arab pártok külső támogatásával. A megállapodás 28 pontja közül mindössze egy foglalkozott az izraeli–palesztin konfliktussal. A többi az arab állampolgárokat érintő társadalmi és gazdasági kérdésekről szólt.

„És egyébként mind a 28 pontot teljesítették és végrehajtották – mondta. – Ez volt az arab állampolgárok legsikeresebb politikai partnersége, és úgy emlegetjük, mint az izraeli arab állampolgárok politikai részvételének aranykorát.”

Az integráció hosszabb folyamata

Az arabok kneszeti képviselete azonban népességen belüli arányukhoz viszonyítva továbbra is alacsonyabb az ultraortodoxokénál. Az arabok Izrael lakosságának körülbelül 21%-át, a választásra jogosultaknak viszont csak mintegy 18%-át alkotják. Az arányos képviselet 22 mandátumot jelentene számukra.

Az ultraortodoxok ezzel szemben a lakosság körülbelül 13%-át, a választásra jogosultaknak pedig 10,5%-át adják, ami hozzávetőleg 13 mandátumnak felel meg. Ezen a választáson pontosan ennyit szereztek, de ez visszaesés az előző Kneszetben meglévő 18 mandátumukhoz képest, amely aránytalanul magas képviseletet jelentett.

Mindazonáltal Darawshe bizakodó a tágabb társadalmi átalakulással és az arabok izraeli társadalomba való folyamatos beilleszkedésével kapcsolatban.

„Oslo után végigmentünk azon a szemléletváltáson, amelynek során felismertük, hogy Palesztina nem fog kiterjedni a településeinkre – mondta. – Örökre Izraelben maradunk, ezért jobb, ha megkezdjük az izraelizálódás folyamatát.”

Rámutatott, hogy egyre több arab tanul izraeli egyetemeken, egyre többen dolgoznak a csúcstechnológiai ágazatban, és bővül a jelenlétük az orvosi és mérnöki pályákon is. Az egyetemi hallgatók között az arabok aránya a 23 évvel ezelőtti hozzávetőleg 3,5%-ról mára körülbelül 20%-ra emelkedett. A csúcstechnológiai ágazatban való részvételük a hét évvel ezelőtti mintegy 1%-ról mára 7%-ra nőtt.

„Azt hiszem, ez része annak, hogy tudatosítjuk magunkban az örök kisebbségi státuszt – mondta Darawshe. – Ennek megfelelően ki kell alakítanunk azokat a képességeket, amelyekkel megtalálhatjuk a helyünket az izraeli társadalomban.”

Az integráció személyes ügy is. Darawshe családja is megtapasztalta 2023. október 7-ének pusztító következményeit. Huszonhárom éves unokatestvérét, Awadot a Hamász terroristái gyilkolták meg, miközben mentősként dolgozott a Nova fesztiválon.