Miért ragaszkodnak az izraeliek Júdea és Szamária bibliai nevéhez?

Amikor gyerek voltam a vasárnapi iskolában, a tanárunk rajzolt egy térképet Izraelről, három vízszintes sávra osztotta, és felírta rájuk a neveiket. Az északi rész volt Galilea, a középső Szamária, a déli pedig Júdea. Elmagyarázta, hogy Jézus Galileában élt, és a zsidó ünnepekre Júdeába, Jeruzsálembe járt fel, a legtöbb zsidó pedig inkább elkerülte Szamáriát – a tengerparton vagy a Jordán-völgyén keresztül gyalogolva –, mert Szamáriában az ellenségeik, a szamaritánusok laktak. Néha azonban Jézus mégis arra ment, mint amikor a szamáriai asszonnyal találkozott a kútnál.

A valóság persze valamivel összetettebb volt ezeknél az egyszerű, egyenes vonalaknál. Hegyeket, síkságokat és völgyeket is figyelembe kell venni. Általánosságban elmondható, hogy Júdeára és Szamáriára gyakran Izrael földjének középső, hegyvidéki régiójaként tekintettek, keletre a Jordán-völgyével, nyugatra pedig a tengerparti síksággal. Ez az utóbbi rész is túlegyszerűsítés volt – a galileai zarándokok a feszültségek ellenére gyakran átutaztak Szamárián.

Júdea a Hebron és Jeruzsálem körüli déli terület volt, amely nagyjából megfelelt az ókori Júda Királyságának, illetve még korábban Júda, Simeon és Benjámin törzseihez kötődő területeknek. Szamária ettől északabbra feküdt, és nagyjából az északi Izraeli Királyság központi területének felelt meg. Ennek fővárosa Omri király uralkodásától kezdve Szamária volt. Nagy Heródes később újjáépítette a várost, és Augustus tiszteletére Sebasténak nevezte el, a térség azonban továbbra is megőrizte a Szamária nevet.

Bár hozzá kell tennem: a Júdea és Szamária az eredeti héber nevek, a Yehudah és Shomron latiniesített változatai. Honnan ered a Szamária vagy Shomron név? A Királyok első könyve 16:24 elmondja, hogy Omri király (Ahab apja) egy Semer nevű embertől vásárolta meg a földet, és ezért nevezte el a várost Samáriának (Shomron).

Az Apostolok cselekedetei 1:8-ban Jézus ezt mondja tanítványainak: „tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában, sőt a föld végső határáig.

Vagyis a „Júdea és Szamária” nem izraeli telepesek által kitalált új politikai terminológia. A keresztények kétezer éve olvassák ezeket a helyneveket az Újszövetségben. A későbbi ókorban, majd a modern földrajzi szakirodalomban is ezek maradtak a térség történelmi és földrajzi nevei. Pontosan ugyanazok voltak a határaik, mint a mai Ciszjordániának? (West Bank) Nem. A földrajzi elnevezések határai általában kissé elmosódottak – ahogyan például senki sem tudja pontosan megmondani, hol húzódnak az Egyesült Államok középnyugati régiójának határai.

A „Ciszjordánia” (West Bank, azaz „Nyugati Part”) kifejezés 1949-ben került használatba, amikor ezeket a határokat meghúzták. Ezt megelőzően a „Júdea és Szamária” normális földrajzi terminológia maradt – még az ENSZ-nél is. Az 1947-es 181. számú határozat „Szamária és Júdea hegyvidékeként” hivatkozik a területre, amikor a javasolt arab államot írja le.

1948-ban Transzjordánia rendelkezett a háború legjobban szervezett és leghatékonyabb arab hadseregével, amelyet jelentős részben brit tisztek irányítottak. Elfoglalta Kelet-Jeruzsálemet, beleértve az óvárost is, és sikeresen ellenőrzése alatt tartotta a stratégiai jelentőségű Latrun térségét. 1949-re Transzjordániát hivatalosan Jordániának nevezték, az általa a folyótól nyugatra elfoglalt terület pedig „West Bank”, azaz „Ciszjordánia” néven vált ismertté – ez az elnevezés Ammán nézőpontjából származott. Az 1949-es fegyverszünet egy korábban nem létező új választóvonalat hozott létre, és a Jordán által a folyótól nyugatra ellenőrzött terület új nevet kapott.

1967-ben Jordánia elvesztette ezt a területet, 1988-ban pedig hivatalosan is lemondott az arra vonatkozó igényéről. Ennek ellenére a nemzetközi szóhasználatban továbbra is a „West Bank”, vagyis „Ciszjordánia” elnevezés maradt használatban. Izraelben azonban vita alakult ki erről. Az első katonai rendeletek még a haGada haMa'aravit, vagyis „Ciszjordánia” kifejezést használták, de mivel ez a megnevezés a jordániai nézőpontot tükrözte, Izrael végül úgy döntött, hogy a területet „Júdeának és Szamáriának” nevezi, felelevenítve a térség történelmi földrajzi régióinak ősi eredeti nevét.

Mivel Izrael nem annektálta Ciszjordániát – bár Kelet-Jeruzsálemre kiterjesztette az izraeli jogot és közigazgatást –, a terület külön katonai igazgatás alatt maradt. Az 1949-es régi határok továbbra is érvényben voltak, miközben a terület jogilag és közigazgatásilag elkülönült Izrael állam területétől, ezért hivatalos közigazgatási megnevezésre volt szükség.

Ma egyik kifejezés sem semleges. Nemzetközi körökben a „Júdea és Szamária” azt az üzenetet hordozza, hogy elismered a zsidó, bibliai igényt a földre, míg a „Ciszjordánia” (West Bank) általában vagy palesztin-barátnak, vagy semlegesnek számít, még akkor is, ha ez egy jordániai kifejezés.

Izraelen belül a „Yehuda v'Shomron”, azaz Júdea és Szamária meglehetősen elterjedt kifejezés, amelyet főként a telepesek és az izraeli jobboldal használ, de egyúttal a régió viszonylag semleges nevévé is vált, legalábbis amikor az ott élő izraeli telepesekre hivatkoznak.

Sok izraeli, felismerve, hogy nincs valóban semleges elnevezés a térségre, inkább a haShtachim, vagyis „a Területek” kifejezést használja. Egy palesztinokról szóló híradásban az újságírók például beszélhetnek a Gázából származó palesztinokról, illetve a haGada területéről érkezőkről, ami szó szerint „a Partot” jelenti, miközben az izraeli telepesekre úgy hivatkoznak, mint akik Yehuda v'Shomron, azaz Júdea és Szamária területén élnek.

Az izraeliek tehát nem azért hívják a területet Júdeának és Szamáriának, mert a modern cionisták bibliai hangzású neveket találtak ki egy vitatott területre. Ezek ókori földrajzi nevek, amelyeket 1948 előtt még nemzetközileg is használtak. A „Ciszjordánia” (West Bank) kifejezés később, Jordánia 1948 és 1967 közötti uralma alatt keletkezett. Ma a nevek közötti választás nemcsak a földrajzot tükrözi, hanem azt is, hogy a beszélő a föld történelmének melyik fejezetét tartja a legfontosabbnak.