Büntesd meg Izraelt, különben téged büntetünk meg
Nem is olyan régen a bürokratikus kormányzatok megtalálták a módját annak, hogyan vegyék rá az embereket olyasmire, amit maguktól nem tennének meg.
Hogyan? Egyszerűen: vagy engedelmeskedtél az előírásoknak, vagy vállaltad a következményeket – az állásod elvesztésétől kezdve egészen addig, hogy bizonyos rendezvényeken sem vehettél részt.
A módszer működött, mert kevesen voltak hajlandók kockára tenni a szabadságukat vagy a megélhetésüket. Most pedig, mintha csak a COVID sötét időszakának forgatókönyvéhez nyúlnának vissza, a világ vezetői rájöttek, miként kényszeríthetik rá az emberekre az általuk kívánatosnak tartott politikai narratívát.
Ezúttal – nem meglepő módon – Izrael került célkeresztbe. Norvégiában olyan törvényjavaslatot terjesztettek elő, amely súlyos következményekkel járhat azokra az állampolgárokra nézve, akik elkövetik azt a „hibát”, hogy „zsidó telepesek” által előállított terméket vásárolnak.
A javaslat elfogadása esetén büntetendővé válna az izraeli telepekkel folytatott kereskedelem Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben, a szándékos jogsértésért pedig akár három év szabadságvesztés is kiszabható lenne.
Ez azt jelenti, hogy az alábbi termékek megvásárlása miatt akár három évre is rács mögé kerülhet valaki:
Datolya: medjool és más fajták, amelyeket nagy ültetvényeken termesztenek a Jordán-völgyben, és jelentős exportcikknek számítanak.
Friss mezőgazdasági termékek: citrusfélék, szőlő és zöldségek.
Olívabogyó és olívaolaj: a telepeken található olajfaligetek termése, illetve az abból előállított olaj.
Diófélék és fűszernövények: többek között mandula és földimogyoró, amelyeket szintén termesztenek és exportálnak.
Bor: Ciszjordániában és a Golán-fennsíkon található szőlőültetvények terméséből készült borok.
Műanyag- és fémtermékek: extrudált alumínium, építőipari elemek és más ipari termékek.
Kozmetikumok: a térségből származó ásványi anyagokat és természetes kivonatokat tartalmazó készítmények.
Borok és feldolgozott élelmiszerek: a telepeken található ipari övezetekben előállított csomagolt élelmiszerek, öntetek és ételízesítők.
És a történet itt még nem ér véget.
Nem Norvégia az egyetlen ország, amely ilyen intézkedéseket fontolgat. Egy közös nyilatkozat szerint Kanada, Dánia, Finnország, Franciaország, Izland, Írország, Lengyelország, Portugália, Spanyolország és Svédország is jelezte, hogy hasonló lépéseket tehet vagy támogathat, nem sokkal azután, hogy Nagy-Britannia is bejelentést tett az ügyben.
Izrael-ellenesség félelemből
Mindez lényegében azt jelenti, hogy az államok megtalálták a módját annak, hogyan kényszerítsék polgáraikat Izrael bojkottjára – már csak azért is, mert az emberek tarthatnak a börtönbüntetéstől, ha szabadon döntenek arról, milyen terméket vásárolnak. Ha valami disztópikus, akkor ez az. Aligha lehet elnyomóbb annál, amikor a kormány határozza meg, mit vásárolhatnak az állampolgárok.
Az embernek szinte kedve támad kiállni a libertarianizmus mellett, amely az egyéni szabadságot tekinti a legfontosabb politikai értéknek, és a lehető legkisebb állami beavatkozást, valamint a lehető legnagyobb személyes és gazdasági szabadságot hirdeti.
Az intézkedés támogatói szerint azonban szó sincs antiszemitizmusról. Érvelésük szerint Izrael hajlamos antiszemitizmussal vádolni embereket és országokat akkor is, ha azok csupán bírálják.
Ez hatásos válasznak tűnhet, ám kevésbé meggyőző, ha figyelembe vesszük, hogy egyes országok milyen könnyen vádolják a zsidó államot háborús bűnökkel, visszaélésekkel és a nemzetközi jog megsértésével, miközben másutt elkövetett súlyos jogsértések gyakran észrevétlenek maradnak.
Azzal azonban, hogy Izraelre összpontosítanak, ezek az országok a törvény mögé bújva próbálják legitimálni rágalmazó vádjaikat.
Espen Barth Eide norvég külügyminiszter így fogalmazott: „Izrael túlságosan is hozzászokott ahhoz, hogy megfélemlítheti a nyugati országokat azzal, hogy antiszemitának nevezi őket, ha bírálják Izraelt a visszaélések és a nemzetközi jog megsértése miatt. Most azonban megszűnt az a [védőernyő], amelyet Izrael sok tekintetben élvezett.”
Szinte hallani lehet az örömöt a hangjában, miközben elégedetten dörzsöli a tenyerét: sikerült ördögien ügyes módot találnia Izrael megbüntetésére úgy, hogy közben elkerülheti a zsidógyűlölő vagy bigott jelzőt.
Szinte túl szép, hogy igaz legyen. Eide az igazság bajnokaként tetszeleghet, miközben egyszerű norvég állampolgárokat hurcolhatnak börtönbe azért, mert megvásároltak egy palackot a kedvenc borukból. Ennél jobb fügefalevelet aligha lehetne találni a valódi szándékok elfedésére.
De miért lepődne meg bárki? Így működik a játék. Először megszületik egy politikai cél, majd következik annak kiszámítása, hogyan lehet másokat is felsorakoztatni mögötte. Ha ez sikerült, már csak azt kell eldönteni, milyen kényszerítő eszközökkel lehet a tervet megvalósítani.
Mindenki tudja, hogy ennek egyik leghatékonyabb módja a személyes szabadságjogok fokozatos megnyirbálása. Ha elveszik valakitől a szabad mozgás vagy a megélhetés lehetőségét, az emberek szinte bármire hajlandók lesznek, amit kérnek tőlük.
A bebörtönzéssel pedig két legyet lehet ütni egy csapásra. Aki börtönben van, nem mehet oda, ahová akar, és a munkáját sem végezheti. Egy ilyen büntetés anyagilag tönkreteheti, romba döntheti a jó hírét, és addig tarthatja rács mögött, amíg hajlandó nem lesz elfogadni a kormány álláspontját.
El kell ismerni, a világ vezetői értenek ahhoz, hogyan vegyenek rá másokat arra, amit akarnak. Miközben demokratikus értékeket, szabadságot és szabad választást hirdetve indulnak a választásokon, hatalomra kerülve ezek az uralkodók egyetlen tollvonással képesek szolgasorba taszítani saját polgáraikat.
Minek hadsereg és katonák, ha egy toll is elegendő? Úgy tűnik, ez lehet a jövő módszere: a kormányok így kényszeríthetik választóikat arra, hogy támogassák azokat az intézkedéseket, amelyeket a hatalom megszerzése után keresztül akarnak vinni.
Ironikus módon mindez különösen jól működik Izrael esetében, hiszen a büntetőintézkedések egyszerre szolgálnak pajzsként a törvényhozók számára és eszközként egy egész nép megkárosítására – egy olyan népére, amely minden más néptől eltérően isteni elrendelés alapján tért vissza ősei földjére.
Talán éppen ezért kell büntetni őket: mert a nemzetek szemében az efféle különleges kiváltság egyszerűen elfogadhatatlan.
Ez a véleménycikk eredetileg a The Jerusalem Postban jelent meg, és engedéllyel közöljük újra.
