Amikor a Nyugat a rossz hangot erősíti fel, az irániak kétszeresen véreznek

Iránban születtem, néhány hónappal az 1979-es iszlám forradalom előtt. Az ajatollahok rendszerében nőttem fel. Keresztény lettem, Bibliákat terjesztettem, hirdettem az evangéliumot, letartóztattak, többször kihallgattak, és halálra ítéltek akasztás által az általuk „hitehagyásnak” nevezett „bűncselekményért”: azért, mert kereszténnyé váltam. 259 napot töltöttem az Evin börtönben. Tudom, mit tesz ez a rezsim az emberi testekkel és az igazsággal. És ismerem a népemet is.

Ezért olyan fájdalmas nézni, ahogy a Nyugat megbecsült hangjai – kommentátorok, szerkesztőségek, emberi jogi platformok és nemzetközi szervezetek – továbbra is úgy mutatják be Masih Alinejadot, mintha ő az irániak legitim képviselője lenne. Nem az. Irániak milliói mondják ezt, hangosan és egyre kétségbeesettebben. Figyelmen kívül hagyják őket.

Rendkívül nagyra becsülöm Mark Levint (@marklevinshow). De miután nemrégiben megosztotta és népszerűsítette Alinejadot, irániak árasztották el a bejegyzését dühös, értetlen és fájdalmas hozzászólásokkal. Elmondták – könyörögve mondták el –, amit oly sokan évek óta mondanak. Hadd osszak meg néhány részletet az ő hangjukon, amelyekkel nehéz nem minden egyes szóban egyetérteni.

„Az a személy, akit az oldaladon népszerűsítesz, nem élvezi az iráni nép támogatását. Vigyázz, nehogy elveszítsd a hitelességedet és az iráni nép támogatását. Beszélj Reza Pahlavi trónörökösről. Ő az iráni nép valódi hangja. Irán népe szereti őt… Légy az ő hangja. Ő az iráni nép hangja.”

Ez nem egy szélsőséges kisebbség véleménye. Ez annak a nemzetnek a következetesen visszatérő kiáltása, amely már elutasította mind a keményvonalasokat, mind az úgynevezett reformistákat. Az irániaknak erre van egy jelszavuk: „Reformisták, keményvonalasok, a játszmának vége.” Nem az Iszlám Köztársaság egy szebb változatát akarják. Azt akarják, hogy tűnjön el.

Az irániak körében Alinejadot széles körben a második tábor részének tekintik – annak az exportált „ellenzéknek”, amely a fokozatos változás történetének eladásával a Nyugatnak valójában életben tartja a rendszert. Valódi neve Masoumeh. A „Masih” művészneve, amelyet Nyugaton használ. Az irániak, akik ismerik a múltját, nem a „Nő, élet, szabadság” mozgalom hősnőjeként tekintenek rá. Hanem az őket fél évszázada elnyomó rezsim hivatásos szócsöveként.

„Kérlek, ne népszerűsítsd ezt a sz*rt! #MasihAlinezad_Blood_Dealer” ” (#MasihAlinezad_Vérkereskedő)”

Ez a hashtag azért létezik, mert a halottak családjai úgy vélik, hogy az ő vérükön építette fel a karrierjét, a platformját és az életmódját. Egy másik iráni, aki a januári mészárlás áldozatainak családtagjaként írt, tömören így fogalmazott: „A januári mészárlás áldozatainak családtagjaként az Isten szerelmére és az Irán szabadságáért kiontott vér iránti tiszteletből könyörgöm, hagyja abba ennek a nőnek a népszerűsítését. Az égvilágon semmit sem tett Iránért vagy az iráni népért azon kívül, hogy »vérpénzből« származó támogatásokból nyerészkedett. Ő a reformerek és a baloldal gyalogja; hamis állításokkal tízmillió dolláros nagyságrendű támogatást szerzett, amit magára és kaliforniai villák vásárlására költött. A végső vágya az, hogy az iráni rezsim hatalmon maradjon, hogy az emberi jogok örve alatt szeretteink halálát kihasználva továbbra is támogatásokhoz jusson.”

Nem az a lényeg az irániak számára, hogy minden pénzügyi állítás vagy ingatlanvagyon kívülről függetlenül ellenőrizhető-e. A lényeg erkölcsi természetű. Nézik, ahogy egy nő, akinek a rezsim egykor megengedte, hogy újságíróként működjön a rendszerén belül, a Nyugat kedvenc „disszidensévé” válik, miközben az Irán utcáin kiabált neveket figyelmen kívül hagyják. Nézik, ahogy egy kormány által irányított kelléket – fiatal nőket, akiknek rövid időre megengedik, hogy hidzsáb nélkül fussanak a kamerák és a globális propagandagépük kedvéért – úgy jellemez, hogy „győztünk”. Ez nem győzelem. Ez a rezsim, amely arra tanítja a világot, hogy tapsoljon a morzsáknak.

„Kedves Mark, Masih Alinejad a rendszeren belüli reformista. Alig néhány nappal ezelőtt egy kormány által szervezett eseményt, amelyen több fiatal nő hidzsáb nélkül vehetett részt egy futóversenyen, sikerként írt le, és azt mondta: ‘Győztünk.’ Lényegében a rezsimen belülről érkező propagandát népszerűsíti, hogy azt a benyomást keltse, mintha az iráni nép elégedett lenne a jelenlegi helyzettel. Teljes sarlatán.”

Ezért nevezik olyan sok iráni az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) „ügynökének”. Nem azt értik ez alatt, hogy egyenruhát visel. Azt értik, hogy olyan funkciót tölt be, amelyre a rezsimnek szüksége van: az ellenzéket a reformista keretek között tartani, a nyugati kamerákat egyetlen hírességre irányítani, és Reza Pahlavi koronaherceget távol tartani a színpadtól. Egy szerző nyersen fogalmazott:

„Lehet, hogy felrobban az fejed, amikor megtudod, hogy ő az egyik olyan IRGC-tag, aki az Egyesült Államokban tevékenykedik.” Egy másik pedig ezt írta: „Kedves Mark, ő nem Irán népét képviseli. Ugyanolyan, mint az IRGC. Kérlek, ne támogasd őt. Irán népe egyetlen nevet kiáltott, és ez a név Reza Pahlavi koronaherceg volt.”

Ezt már korábban is leírtam, és újra le fogom írni: Pahlavi herceg az egyetlen olyan ellenzéki szereplő, akinek a nevét Irán-szerte kiáltották. Bármely személy, aki azt állítja, hogy ellenzi az Iszlám Köztársaságot, miközben tagadja ezt a tényt, nem hiteles. Az ilyen személy egy másik kimenetelt véd: egy irányított átmenetet, amelynek eredményeként az iszlamista rezsim új jelmezben, de továbbra is hatalmon marad. Masih Alinejad jelmeze ebben a tragédiában magában foglalja dús hajkoronáját is, amely szabadon marad a kötelező hidzsábtól, amelyet ő az Iszlám Köztársaság „berlini falának” nevez.

Alinejad nemcsak hogy nem kockáztat semmit ebben a küzdelemben, hanem azzal is vádolják, hogy támogatja azt az elnyomó rezsimet, amelyből milliók szerint személyesen is profitált, több millió dollár értékben. Obszcén módja ez a megélhetésnek akkor, amikor iráni nők tízmilliói valóban szenvednek.

A nyugatiak azt gondolják, kifinomultak, amikor „sokféle hangnak” adnak platformot. Az irániak azonban mást hallanak. Azt hallják, hogy halottaik egy tartalomkategóriává váltak, és hogy azt a személyt, akiről jól mutatnak a New York-i fényképek, úgy kezelik majd, mintha ő lenne az egész nemzet.

Nem várjuk el az amerikaiaktól, hogy minden részletet és érzékenységünket ismerjék, de elvárjuk az alázatot, és azt, hogy meghallgassák a mi hiteles hangjainkat, azoknak az embereknek a hangját, akik elárasztották Mark Levin bejegyzését: támogassák Reza Pahlavi trónörökösünket.

„Először is, Masih a rezsim által fizetett haszonleső, egy hamis ellenzéki, mégis folyton megosztod a posztjait. Másodszor, uram, az iráni népnek van egy ellenzéki vezetője, akit REZA PAHLAVINAK hívnak.”

Ez az a rész, amit a nemzetközi szervezetek és a hírügynökségek nem hajlandóak megérteni. Jobban kedvelik azt, aki beleillik abba a történetbe, amit el akarnak mesélni: a feltételezett világi feministát, aki folyékonyan beszéli a nyugati erkölcsi nyelvet, aki beülhet az ENSZ-be, akit be lehet osztani más jóváhagyott disszidensek mellé. Az iráni közvéleményt kényelmetlenségként, vagy a legjobb esetben is csak mellékes műsorként kezelik. Úgy szerepeltetik Alinejadot, mintha Irán utcái választották volna meg őt. De nem így történt.

„Maszúmeh Alinejad az olyan reformerek bábja, mint Hatami, akit azért exportáltak az Egyesült Államokba, hogy a teljes forradalom helyett egy reform felé irányítsa az ellenzék narratíváját. Nincs támogatottsága és legitimitása az irániak körében, kérjük, ne népszerűsítse őt.”

Ez a stratégiájuk. Exportálj egy bábot. Hozz létre egy márkát. Hitesd el a Nyugattal, hogy megvan az ellenzék. Eközben Iránon belül a valódi követelés nem egy enyhébb hidzsábpolitika, hanem magának az Iszlám Köztársaságnak a vége.

Nem azért írom ezt, hogy mindenkit megtámadjak, aki valaha is jóhiszeműen megosztotta a posztjait. Mark Levin az iráni ügy barátja volt akkor is, amikor sokan mások hallgattak. Pontosan ezért fáj ennyire az árulása.

„Kedves Mark, minden tiszteletem mellett mélyen frusztráló és bántó látni, hogy valaki, aki az iráni közösség ilyen fontos és tisztelt támogatója volt, továbbra is az IRGC propagandáját népszerűsíti. Többször is felvetettük ezt az aggályt, de úgy érezzük, a hangunk még mindig nem talál meghallgatásra. Kérjük, hallgasson az iráni közösségre, és gondolja át, mit népszerűsít.”

„@marklevinshow Jól vagy???!!! Komolyan egy IRGC-tagot népszerűsítesz, vagy az Iszlám Köztársaság egy projektjét?”

Az irániak nem zavarodottak. Ők átélték ezt a horrorfilmet. A rezsim úgy éli túl, hogy egymás ellen uszítja az ellenségeit, „elfogadható” kritikusokat gyárt, és meggyőzi a külföldieket arról, hogy az ajatollahok egyetlen alternatívája a káosz. A hamis ellenzék mint fegyver.

„Ha szereted az iráni népet... Hallgasd meg azokat a neveket, amelyeket skandálnak, amikor repülnek a golyók. Hallgasd meg azokat a családokat, akik azt mondják, ez a nő a halottaikból profitál. Hallgasd meg őket, amikor elmondják, hogy Reza Pahlavi trónörökös 47 éve vívja ezt a harcot, miközben a média nagy része úgy tett, mintha nem is létezne.”

Irán mártírjainak vére nem adománygyűjtési eszköz. Hanem adósság. Mi, akik élve kijutottunk az Evin börtönből, és még mindig minden lélegzetvételünkkel ellenállunk a rezsimnek, tartozunk azoknak, akiket meggyilkoltak, egyetlen dologgal, amitől a rezsim a legjobban fél: a gondozó és irányító nélkül kimondott igazsággal, valamint egy olyan jövővel, amely nem éleszti újjá az Iszlám Köztársaságot egy új név alatt.

Mark, kérlek, dobd Masih Alinejadot a történelem szemétdombjára, ahová való, és használd a hangodat arra, hogy csatlakozz a kórusunkhoz, és valódi változást hozz.